Hazánkban csaknem húszezerre tehető az ezekben – összefoglaló néven IBD-ben (Inflammatory Bowel Diseases) – szenvedők száma. A gyulladásos bélbetegségek két klasszikus képviselője a Crohn-betegség (morbus Crohn, Crohn Disease, CD) és a fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa, CU).

A gyulladásos bélbetegségek

A gyulladás megindulásának, majd krónikussá válásának okára a mai napig nem tudnak magyarázatot adni a szakemberek. A gyulladásos bélbetegségek meghatározása – részben éppen az említett okok miatt – az elmúlt évtizedek alatt nem sokat változott. A tudomány fejlődése és a kutatások jelentős eredményei ellenére is azt mondjuk, hogy a genetikailag fogékony egyénben valamilyen környezeti tényező hatására gyulladásos folyamat indul meg, amely az immunrendszer működési zavarával társulva krónikussá válik.

Táplálkozás: kéntartalmú húsok, és sok zsír

A környezeti tényezők közül a táplálkozás szerepét célszerű kiemelni, mivel a táplálkozás valamilyen szerepet játszik a betegség kialakulásában. Az is fontos kérdés, hogy milyen befolyásoló tényezővel bír a táplálkozás a már kialakult betegség kezelésében. A megfigyelések leginkább arra irányultak, hogy a nagy mennyiségű zsírt tartalmazó ételek kockázati tényezővé válhatnak a már meglevő betegség aktivitásának kiváltásában. Egyes kutatások szerint a kéntartalmú húsok túlzott mértékű fogyasztása is kóroki tényezőként állhat a gyulladásos bélbetegségek hátterében, elsősorban a bélnyálkahártya toxikus károsodásának előidézésével. Az étrendi tényezők között felmerült mind a finomított szénhidrátok, mind a tehéntej kockázatnövelő szerepe is.

Crohn-betegség és colitis ulcerosa

A Crohn-betegség az emésztőrendszer bármely részét érintő, de leggyakrabban a terminális ileumot (csípőbél alsó szakaszát) és a vastagbelet támadó, a bélfal minden rétegére kiterjedő granulomatózus gyulladásos bélbetegség. A colitis ulcerosa pedig kizárólag a vastagbél nyálkahártyáját érinti. Az esetek mintegy 10%-ában a két bélbetegség között a diagnózis felállításakor nem lehet különbséget tenni.

Nem gyógyítható, de kezelhető

A szakemberek egyetértenek abban, hogy a táplálkozásnak legalább befolyásoló szerepet tulajdonító feltételezés logikus, ezért a dietoterápia nem elhanyagolható sem aktív, sem remisszióban lévő folyamatban.

Tápláltsági állapot és a betegség nyomonkövetése

Fontos szabály, hogy az étrend összetételét mindig az aktuális állapothoz, életmódhoz, egyéb szükségletekhez kell igazítani. A táplálkozásnak (táplálásnak, dietoterápiának) elsősorban Crohn-betegségben, de colitis ulcerosában is nagy szerepe van, hiszen a tápláltsági állapot a gyógyulást nagymértékben befolyásolja.

A célzott diéta lényege

• Az érzékeny bélszakasz kímélete.
• A megnövekedett energia- és tápanyagszükséglet kielégítése.
• A fennálló energia- és tápanyaghiány pótlása, malnutritio esetén annak enyhítése vagy megszüntetése, enterális vagy parenterális táplálás alkalmazása.
• A beteg kondíciójának, tápláltsági állapotának javítása.
• A betegség remissziójának elősegítése.

Milyen étrendje legyen a bélgyulladásos betegnek?

• Energiagazdag
• Fehérjegazdag
• Egyszerűcukor-mentes (csak erős hasmenés idején)
• Zsírszegény
• Tej-, illetve tejcukormentes (egyéni tolerancia függvénye, de az erős hasmenés idejére javasolt)
• Az élelmirost-bevitel stádiumtól függ. Akut stádiumban a rostbevitel korlátozása szükséges, nyugalmi periódusban – mindkét elváltozásban – vízoldékony élelmi rostokban gazdag, durva rostokban szegény az étrend
• Oxálsavszegény a hyperoxaluria és a következményes vesekőképződés miatt
• Antioxidánsok (provitaminok, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek) szinten tartása
• Probiotikumok fogyasztása
• Gyógyteák kontrollált alkalmazása (gyógynövény hatóanyagok és mennyiség tekintetében egyaránt), elsősorban akut időszakban
• A beteg tápláléktoleranciájának ismerete és figyelembevétele
• A megnövekedett energia- és tápanyagigény miatt gyakori, kis mennyiségű étkezések (legalább naponta hatszori étkezés)
• Ha étvágytalanság és leromlott állapot miatt nem biztosítható a megfelelő táplálékbevitel, enterális vagy parenterális táplálás.
• Tünetmentes és tünetszegény időszakban minél kevesebb korlátozás alkalmazása, a változatosság és az egyéni ízlés figyelembevétele
• A szükségletekhez igazodó nyersanyag-válogatás mellett a megfelelő konyhatechnikai eljárások alkalmazása.

Minden esetben jól feltárt, könnyen emészthető ételeket érdemes enni. Remisszió idején a lehető legkevesebb korlátozást érdemes betartani, kizárólag a panaszt okozó ételeket kell kerülni. Ez egyénenként nagyon változó, ezért magának a betegnek egyéni tűrőképessége alapján kell ismernie, hogy mit tud tünetmentesen elfogyasztani. Kezdetben az a leghelyesebb, ha táplálkozási naplót vezet a naponta elfogyasztott ételekről és az alkalmazott konyhatechnológiai műveletekről, amelyek, rendszeresen konzultálva a táplálkozási szakemberrel korrigálhatók a beteg szükségleteinek ismeretében.

Hullámzó lefolyás: étkezés gyulladás alatt

A krónikus, gyulladásos bélbetegségek lefolyása hullámzó. Jó és rossz periódusok váltakoznak. A jó periódust (remisszió – hetekig, hónapokig, évekig is tarthat) panaszmentesség és jó közérzet jellemzi, míg a visszaesés (relapsus) oka nem mindig ismert. A legintenzívebb gyulladással járó fellángolások ősszel és télen a leggyakoribbak, nyáron ritkábbak.

Ebben az időszakban a diéta elsődleges célja a folyadék- és elektrolit-háztartás rendezése. Súlyos esetben parenterális táplálás vagy elemi diéta is szóba jöhet. A továbbiakban a diéta progresszív. Elsőként a keményítőket, majd a fehérjéket és végül a zsírokat építjük be. Leromlott állapotú betegnél jól alkalmazhatók a gyári iható, rostmentes tápszerek, amelyek segítségével a megfelelő tápanyag-ellátottság könnyebben fedezhető.